Minden ami Görény - Fekete Gabriella Görény Klub

• Bejegyzések száma: 3
• Naplónyitás dátuma: 2010. február 13. 20:04

2010. május 17.

01:32

Ahogy egy kapcsolat végetér mindig vannak veszteségek, az én veszteségem Csoki.

2010. február 15.

20:35

A napok nehezen telnek és az éjszakák még nehezebben. Egyre csak újrapörögnek az események a fejembe...talán ha ezt vagy azt másképpen csináltunk volna akkor még mindig köztünk lenne.

Lacával úgy döntöttünk megpróbáljuk felelőségre vonatni a dokit.
Ma elvittük Bimbi tetemét az egyetemre boncolásra. Bár nem sok jóval kecsektettek minket, hisz már egyszer fel volt boncolva így nem igazán fognak találni semmit. Én azért reménykedem. Az első boncolás eredménye az volt, hogy szegénykém elvérzett, de nem a lekötéseknél hanem valahol a hasfalnál, vagy a hasfal és a bör között vagy én nem is tudom (Laca konzultált mindenkivel). És igazából a tüzelés okozta vérzékenyége miatt nem is biztos, hogy meg tudták volna menteni...Dehát annak a vérnek valahonnan jönnie kellett, valamilyen sebből,vagy nyiláson keresztül csak úgy valahonnan nem jöhetett magától. Gondolom.

Percről-percre azt várom, hogy makogva beszalad a szobába egy papuccsal vagy telefontöltő kábellel a szájában. De persze ezt hiába várom.

Csoki is néha csak kóborol a lakásba mintha keresné kis pajtását. Aggódom érte hisz ő mindig görénytársaságban volt és most így egyedül elég elhagyatott.Egyenlőre nem látom jeleit hogy depis lenne és szerencsére az étvágy és a kedve is jó...csak épp ritkán makog. Fájó szívvel nézem, ahogy sétálgat a lakásban utánunk. Olykor lefekszik a lábunkhoz és néz ránk kérdő tekintettel mintha az kérdezné: Hol van már...Nem jön még...??? Persze én nem tudok mit tenni lekucorodok hozzá és megsimogatom...hagyom hogy harapdáljon egy kicsit ...

2010. február 13.

20:04

2010 február 13.
Életem leghosszabb éjszakája:


Rettenetes dolog történt...még most sem hiszem el, hogy ez megtörtént és pont velünk.
Elvesztettük a bimbit. Ma reggel 7:02-kor meghalt.

Este 8-kor hoztuk haza az ivartalanítási műtét után, de nem aggódtunk, hisz látszólag teljesen jól volt, békésen aludt. Majd mikor magához tért ivott kicsit meg mocorgott majd ismét aludt. Éjfél körül vettük észre hogy picit szivárog a vér a műtéti helyből, de nem volt vészes. Ettől kezdve folyamatosan rosszabbúl volt. Nem ivott, nem evett, nem pisilt, nem volt széklete, és minden mozdulatnál újabb vércseppekk bugyantak elő a pici hasából.Görcsös fájdalmai voltak. Rettenetes volt látni mennyire fáj neki minden egyes roham. Ahogy megfeszült az egész pici teste.

Minden lehetséges orvost megpróbáltunk elértni. Non-stop állatorvosi rendelőt, ügyeletet mindent...
Az órák nehezen teltek és egyre rosszabbúl volt. Hahnali 4-kor már lattuk rajta nem bírja sokáig. Újjabb telefonokat kezdtünk hátha valaki fent van és segítségünk re lesz...de semmi.

A műtétet végző orvos reggel 8-tól elvileg ügyeletes lett volna csak addig bírd ki - mondogattuk.

Alig vártuk a 6 órtá talán akkor már fent lesz a doki hisz 8-tól ügyel...gondoltuk. Mert az éjszaka közepén küldtünk neki egy SMS-t hogy nagy a baj és mielőbb hívjon.
Még fél 7-kor sem történt semmi. Mi folyamatosan telefonáltunk, de semmi. A percek óráknak tüntek. Ekkor már pulzáló mozgás volt az egész állaton. Tudtam nem bírja sokáig. Annyira látszott rajta hogy minden erejét elvesztette, nincs magánál.

Majd jött a megváltó utolsó görcsös roham és végleg elment.

Persze a doki mihelyt felébred rögtön hívott minket, de már késő volt. Ő sem értette a dolgot és mondt vigyük be a tetemet boncolásra. Ami persze nem adot választ a rengeteg kérdésre.

Most csak a fájdalom maradt nekünk ...