Minden ami Görény - Fekete Gabriella Görény Klub

• Bejegyzések száma: 83
• Naplónyitás dátuma: 2007. szeptember 18. 16:27

2011. november 16.

10:45

Nagyon kérek mindenkit, holnap drukkoljon, ahogy csak tud, délután 4-től műtik Colint.. =(

2011. április 26.

13:34

Jahj, istenkém, hogy mindig ott kell kilikadni, hogy mindenki utál mindenkit... Pedig lehetett volna ezt normálisan is.

Néhány kikívánkozó gondolat, aztán vagy elolvassa valaki, vagy itt fog porosodni, de minek:
Sokan vagyunk, akik nem támogatják ezt a mentett görény szaporítósdi-dolgot.
Épeszű érvekkel szoktuk alátámasztani a mondandónkat, és ha valaki ilyesmire szeretné adni a fejét, igyekszünk ezzel lebeszélni, mert töménytelen mennyiségű gazdira váró görény van, a mentettek összeboronálásából adódó esetleges beteg állatokról nem is beszélve.
Lehet, hogy mikor nagydobra vered, hogy kisgörényeid lesznek, száz meg száz ismerős jelentkezik a leendő kölykökre, de mikor megszületik az alom, a háromnegyede úgyis visszatáncol, ha nem több, s ha marad 2 jelentkeződ 8 picire, kezdődnek a gondok, a teszveszes meg vaterás hirdetések, az ingyéadomcsakviddinnen-segélykiálltások, aztán vagy a nyakadon maradnak, vagy lepasszolod, de mivel sem ivartalanítási szerződést nem íratsz alá, se semmi, a te 8 kölyködből lesz 3 év múlva mondjuk 500.
A nőstények a sok ellés miatt tönkremennek, a hímek fele utcára kerül 2 éves kora előtt, mert büdösek, és a gazdiknak nincs annyi eszük, hogy elvigyék dokihoz.
Arról már ne is essék szó, hogy az esetleges beteg állatok sorsa mi lesz, hisz vagy elpusztulnak már születés után, vagy rengeteg bánatot okoznak ártatlan gazdiknak.
Klassz, nem?

Ezért szoktuk inkább megpróbálni lebeszélni az alomvállalásról a kezdőket, pláne, ha ismeretlen korú-eredetű állatokat szeretnének összerakni.

Én aláírom, hogy egy maréknyi görénypalánta roppant édes, de ez sajnos nem úgy megy, hogy lepkehálóval találomra összeszedek egy hímet meg egy nőstényt, oszt hagy szóljon, mert ez nekik jó. A túrót jó. Nekik ez ösztön. És a dokik nagy része is hajlamos hülyeségeket beszélni (pl. hogy ivartalanítás előtt mindenképp ellenie kell a nősténynek, vagy a hímnek fedezni.. tapasztaltabbak, fel a praclikat, hányszor hallottátok ezt?), úgyhogy még rájuk sem számíthatunk, pedig az ember azt hiszi, hogy akinek ez a foglalkozása, az képben van, így bátran támaszkodunk arra, amit mond.

Szaporítani nem úgy kell, hogy ennek szép a színe, annak jó a természete, úgyhogy akkor biztos rendben lesznek a kölykeik, tőle a bundit, tőle a kedvességet fogják örökölni, egészségesek lesznek, cuki,, és szépek, és mindenki jól jár. Hát hogyne, milyen egyszerű lenne...

Úgyhogy nem, nem vagyok fültől fülig lelkes, amikor valaki ilyen ötlettel áll elő.
És úgy vélem, a magukra valamit is adó tenyésztők sem azok, és pláne nem adnak ilyen feltételekkel tenyészállatot senkinek.
Aki mégis, az semmivel sem jobb a szaporítóknál.

Félreértés ne essék, nem azt kérdőjelezem meg, hogy ki hogy tartja az állatait, lehet, hogy álomjó helyük van, ideális körülmények, és legszívesebben én is beköltöznék, és görénynek tettetném magam, annyira szuper.
De aki ilyet képes megteremteni egy háziállatnak, az legyen nyitott a kritikára is, a segítő szavakra is, hisz ha ennyire tud szeretni egy ilyen bűzzel, szőrrel, és fogakkal teli kisállatot, az ne akarjon kicseszni velük mindenáron. Sajna vannak elegen, akik megteszik.
És nyugodtan el lehet hinni, mi sem azért mondjuk a magunkét, mert olyan móka-kacagás látni a felháborodott reakciókat. Hanem mert mi már láttunk, hallottunk, tudunk eleget ahhoz, hogy vegyük a bátorságot, és próbáljunk segíteni a nálunk tapasztalatlanabbaknak, és a védteleneknek egyaránt.

2011. február 08.

22:55

Ma a munkahelyemen zárás előtt néhány perccel megjelent egy férfi, hóna alatt egy 1 év körüli yorkie szukával, akinek otthon elfolyt a magzatvize.
Az apa szintén yorkie, de nagyobb, mint az anya, a szukának ez volt az első tüzelése.
Császár lesz.
Ultrahang, a kicsik szíve látványosan kalapál, 2 gombóc pulzál lelkesen a monitoron.
Megérkezik a főorvos, meg a másik asszisztens, anya megkapja az altatóját, meg a gépre. Néhány perc, és kint az első kölök, kolléganő kapja, viszi kibontani a burkot, szárítgatja, dörzsöli, rázza, ahogy kell. 1-2 percig semmi, aztán a kis nedves kukac kinyitja a száját. Még egy pár lendítés, és már visít is, mint a fába szorult féreg.
Közben a doki kihorgássza a tesót is, nagyobb, mint az első. Őt én kapom, leteszem, burok kinyit, dörzsölés, szerencsére nagyon hamar, pár másodperc után elkezd sírni.
Nagyon zajosak, de nem számít, működnek, hát működjenek rendesen. Szétnéznek még anyában a hozzáértők, nincs több kölök, úgyhogy bezárják. Addig mi szárogatjuk, melengetjük, üvöltetjük a két kis bigyót, szóljon a kis éji zene teli tüdőből, most lehet, kell is.
Patikamérleg, az első kislány, 100 g, a második fiú, 130. Néhány szelet párizsi, és hogy vonyít..
2 pici, de erős tüdő első találkozása a levegővel.
Döbbenetes, és lenyűgöző. Életre szóló élmény volt. :)

2010. december 27.

19:55

Könyvajánló
Jane Goodall: Nálatok vannak még állatok?
(Nyitott Könyvműhely, 2010)


Lassan lecsengnek az ünnepek, kezdhetjük kiheverni a kajamérgezést, kialudni magunkat, és eltakarítani a káoszt, amit a vendégsereg okozott..

Én személy szerint az ünnep nagy részét Pesten töltöttem, így ma végre kaptam a cókmókom, és hazajöttem a törpékkel. A buszon kell csinálni valamit, hát jól kitaláltam induláskor, hogy hónom alá kapom a könyvet, amit karácsonyra kaptam, az épp megfelelő lesz elütni azt a 1,5-2 órát, míg átküzdjük magunkat a havon hazáig.

Hála az égnek, azon szerencsések közé tartozom, akik tudnak mozgó járművön olvasni, így ahogy elindultunk, fel is csaptam a fedőlapot, s elkezdtem olvasni. A könyv egy biológusnő kötete, kihaló félben lévő állatfajokról, és ezeket megmenteni próbáló elszánt tudósokról és természetvédőkről szól. Küzdelemről, drámáról, aggodalomról, s megkönnyebbülésről, mikor az első fogságban született néhány egyedet visszaengedik a vadonba, majd a végső, kitörő örömről, mikor később kiderül, volt olyan példány, amely túlélte ezt a megrázkódtatást.

Ahogy olvastam a bevezetőt, egyre jobban vártam, hogy eljussunk a lényegi részhez, a történetekhez. S lám, a következő oldalon már jött is az első. Itt felettébb meglepődtem. Szokásom, hogy nem lapozok bele a könyvekbe, még a tartalomjegyzéket sem olvasom el, ha egy számomra ismeretlen könyvet kezdek olvasni. Így izgalmasabb.

S hogy mi fogadott azon a bizonyos lapon?
Az első faj, mellyel a könyv foglalkozik, a feketelábú görény!
Leesett az állam, hálával gondoltam arra, akitől a könyvet karácsonyra kaptam, arra is, aki az ajándékozónak "súgott" (mert ez nálunk már csak így működik, ünnepek előtt kétségbeesett telefonokat kap minden családtag, hogy kinek mit kellene,mivel senki nem szeretne felesleges dolgot adni...), s még inkább belevetettem magam a sorok nyüvésébe. Együtt sírtam, együtt nevettem a szerzővel, és nagyon élveztem minden mondatot. Észre sem vettem, hogy már a negyvenakárhányadik oldalon tartok, elrepült a másfél óra, s lassan le kell szállni.

Az eddigiek alapján is bátran ajánlom a művet minden állatbarátnak.

Kattints ide!
(A fenti link egyben a csatolt kép forrása is.)

2010. szeptember 23.

18:22

Gasztroblog-bejegyzés, a változatosság kedvéért.. :)

Gondoltam megosztom veletek ezt a nagyon egyszerű, gyors, kb. végtelen számban variálható regebédvacsorát.

Hozzávalók (kötelező):
- leveles tészta (én bolti mirelitet szoktam venni, de mivel ahány bolt, annyiféle, nem mondok pontos mennyiséget)
- virsli
- 1 tojás

Hozzávalók (tetszőleges):
- sajt
- szalonna
- bármiamitsóskajábabeletudszképzelni

Teendők:
Nálunk lapokban kapható a leveles tészta, de láttam már tekercsest is. A lényeg: a levelest tésztát a konyhaasztalon felejtjük, míg ki nem olvad. Miután kiolvadt, és mi ezt észrevesszük, a csomagolást addig forgatjuk, míg meg nem találjuk azt az apró betűs részt, mely szerint a kiolvadt tészta nem visszafagyasztható. Pánikszerűen elkezdünk gondolkodni, hogy mit kezdjük most vele, hisz kidobni nincs szívünk, visszafagyasztani nem lehet, teháááát meg kéne enni.. Ekkor beugrik, hogy én ezt már egyszer leírtam, hát felkutatjátok a receptet. Milyen jó ötlet volt, ugye?

Először is gyújtsuk/kapcsoljuk be a sütőt, hogy melegedjen, majd...
...végy némi kiolvadt leveles tésztát. Nyújtsd nagyjából 1-1,5 mm vastagra és 10-12 cm szélesre (ha a gyári nem ekkora lenne). Kerítsd elő a virsliket (kell ott lennie néhánynak!), meg a többit, ami bele tudsz képzelni (én eddig 2féleképp próbáltam, sajttal és szalonnával, utóbbit előre kisütöttem, mivel nálunk a szalonna csak jóóól átsülve fogy el), pucold meg, amit meg kell, kockázd fel, amit fel kell, aprítsd, ami úgy könnyebben eloszlik... A tésztát 10-12*10-12es négyszögekre szabdalod (saccperkábé, nem kell vonalzó), ráteríted a terítős dolgokat (sajt, szalonna, sonka, akármi), kb. középre a virslit (ha hosszú virsliket találtál, vágd ketté őket), esetleg rá az apróbb dolgokat (én most csemege kukoricán meg lila hagymán töröm a fejem..).

Ha már kellőképp megtöltötted mindenféle jóval, a virslivel párhuzamos egyik oldalt kend be a felvert tojással, majd a másik szélétől valahogy tekerd fel (te akartál bele ennyi mindent, hát küzdj!). A tojás majd összeragasztja az oldalát, neked már csak valahogy be kell zárnod a végeit (ezért kellett kettévágni a virslit, különben kilógna és szénné égne), és szépen sorban kiolajozott tepsibe tenni, majd ezt megismételni, míg elfogy a tészta. Célszerű egymástól legalább 5 centire rakni a rudacskákat, mivel nőni fog a térfogatuk.

Tele a tepsi, hát elő a maradék tojást, és pacsmagold össze az összeset kívül vele alaposan, hogy majd szép legyen, ne csak finom. Ha már jojózik a szemed, és a pokolba kívánod az egészet, nézz büszkén a tepsiben sorakozó cuki rudacskákra, és győzködd magad, hogy igenis megérte a görnyedést. Legközelebb jobban fog menni. ;)

Kész vagyunk tehát a dolog ránk eső részével, irány a sütő. Tartsuk szemmel, süssük ízlés szerint pirosra, és ne adjunk senkinek!

Tipp: én pusztítás előtt meg szoktam kínálni a tetején némi majonézzel, de biztos van, aki ketchuppal szereti, meg egy-két elvetemült mustáros is akad, gondolom.. :)
Tipp2: jobban belegondolva pirított darált hús, vagy máj is lehet az alap, amolyan bourekas-jelleggel... :)